Szülőnek lenni, nagy felelősség és lehetőség. Sokszor jót akarunk a gyerekeinknek, de nem mindig tudjuk, hogy ténylegesen mire van szüksége.
A gyerekek rengeteg lehetőséget hordoznak magukban, némelyeket a legkiválóbb szinten, némelyeket átlagosan. Mi, szülők, felnőttek tudjuk hozzásegíteni ahhoz, hogy tényleg azzá váljon, amire a legalkalmasabb.Ismerjük meg a gyerekeink fejlődését, legyünk GYEREKKÖZPONTÚ SZÜLŐK.
Mi az, hogy "elég jó szülő"?
Az elég jó szülő, nem kitalálja, hogy mi a jó a gyereknek, hanem folyamatosan tanulja, hogy mik a gyerekek fejlődésének általános jellegzetességei, figyeli és követi, hogy mik a saját gyerekének meglévő képességei és lehetőségei, amit támogatni, segíteni lehet növekedése során.
A szülő(nevelő) és a gyerek kapcsolatában kölcsönösen figyelembe kell venni egymás igényeit és lehetőségeit, egymáshoz alkalmazkodva kell együtt élni. A szülőség a gyerek fogantatásától az életünk, az életük végéig tart, addig - bár nagyon különböző módon, de - mindig szükségünk van egymásra, támaszkodunk egymásra, kiegészítjük, segítjük egymást.
Mindenki a legjobb szülő szeretne lenni, de valójában soha nem tanulta, hogy mit kell tenni, nem tudja, hogy a gyerekének mire van a leginkább szüksége, a gyereke milyen fejlődési fázisban van, milyen problémák foglalkoztatják és erre milyen lehetséges válaszok vannak. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a segítő szándék nem egyenlő a hatékony, és helyes segítséggel. A mai szülőnek, segíteni kell a gyerekének olyan dolgokra is megtalálni a választ, ami az Ő gyerekkorában, fiatal korában még nem létezett, nem ismeri a lehetséges mintákat a megoldásra.
Szeretném, ha minél több szülő látná, tudná, hogy a gyereke minden cselekedetének megvan a mozgatórugója, a gyerek minden életkorban a saját gondolatai és céljai szerint cselekszik, szülőknek sokszor furcsán, de a saját szempontjaik szerint következetesen.
Mindenki tudja, hogy nagy figyelmet kell fordítani a csecsemőkre, a kisgyerekekre, de tudnunk kell, hogy ugyanilyen figyelemre van akkor is szükségük, amikor kisiskolások, amikor elkezdenek serdülni, s amikor elérik a fiatal felnőttkort.
A szülő lehet a biztos háttér a gyereknek a kortárs csoporttal való viszonyban, a világ nehézségeinek kezelésében az önállóság kifejlődésében, a saját céljaik kitűzésében és megvalósításában, és bármilyen meglepő, de a szülőről való leválásban is.
Szeretném felhívni a szülők figyelmét arra, hogy mit kapnak tőlük a gyerekeik a segítségükkel, a szándékaiktól függetlenül, sokszor nem tudatosan, sokszor észre sem véve, hogy mi történik velük. A szülő mindig nevel, a legtöbbet akkor, amikor nem nevel, hanem él, dolgozik, szabadidejét tölti, kapcsolatokat ápol. A gyerek itt látja és kezdi alkalmazni azokat a mintákat, amelyek a számára eléggé erősek, szimpatikusak.
