Öröklés - tanulás?

Sokan mondják, hogy "a vérében van", azaz örökölte, de azt is sokan állítják, hogy "nevelés kérdése az egész", azaz minden azon múlik hogy milyen körülmények között nő fel egy gyermek. Mind a két gondolkodásmódra vannak példák általánosan is, de mindenki tud ilyet a saját, a családi történetekből is.
Ma már tudjuk, hogy szélsőségesen egyik szemlélet sem igaz, csak az a kérdés, hogy milyen arányban igaz egyik vagy másik.
A kérdést azért is nagyon nehéz megválaszolni, mert amit örököltünk, azt azok környezetében kezdjük el kibontani magunkból, akiktől örököltük, ezért azok a tulajdonságaink erősödnek jobban, azokat érti és fogadja el legjobban a környezetünk, amiket tőlük hoztunk. Ez, a tulajdonságaink, a személyiségünk mellett érvényes a viselkedésünkre és az új dolgokhoz való viszonyunkra is.
Minél rugalmasabbak az öröklött gének, minél rugalmasabb a fejlődő gyermek környezete, annál nagyobb az esélye, valószínűsége, hogy sokszínű, rugalmas, nyitott felnőtté váljanak gyermekeink.
Miért jó ezt tudni, miért jó ezen gondolkozni?
Szülőként, nevelőként tudni kell, hogy vannak alapok, amelyre nagyon sokféle építményt fel lehet húzni, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mit tesznek az alapok, a legjobban lehetővé.
Ezért nem lehet a szülőnek a gyerekkel a saját elképzeléseit megvalósíttatni, "ha már nekem nem sikerült, legalább neki sikerüljön", hanem mindig azt kell figyelni, hogy a gyerek számára megteremtett lehetőségek közül mi az, ami a gyereknek a legérdekesebb, amire Ő a legnyitottabb.
A sportelmélet szerint az, hogy lehet-e valaki 100 m-es olimpiai bajnok futó, annak a lehetősége az emberben már születéskor vagy benne van vagy nincs benne. Akiben benne van, abból ki lehet hozni, bár sajnos el is lehet rontani, de akiben nincs benne ez a lehetőség, abba utólag beletenni nem lehet.
A szülő ezért azt teszi a legjobban, ha törekszik látni, hogy mi és milyen mértékben van benne a gyerekében, mert akkor abban tud neki támogatást nyújtani.